2010. február 14., vasárnap
2010. február 13., szombat
TILCARA, A KÖZÉPKORI INKA ERŐD
A Quebrada de Humahuaca (Humahuaca völgye)
keskeny völgy Argentína északnyugati részén, Jujuy tartományban,Buenos Airestől 1500 km távolságra. 155 km hosszan nyúlik el észak-déli irányba, északról és nyugatról az Altiplano, keletről az Andok alacsonyabb hegyvonulatai, délről meleg vizű völgyek (Valles Templados) határolják.
A quebrada mély völgyet vagy szurdokot jelent. A névadó egy 11000 lakosú város, Humahuaca volt. A völgyet a Río Grande folyó alakította ki, amely télen kiszárad, de nyáron bőségesen árad. A medrét minden áradás után változtatja. Mivel ereje kevés, nem képes a hegyekről hozott köveket hosszan magával sodorni és kavicsokká gömbölyíteni, hanem lerakja őket, s a szögletes kődarabok kitöltik a folyó 1-2 km széles völgyét.
A terület minden történelmi korban a különböző kultúrák keresztútjában volt. 10000 éve élnek itt emberek. Az első népcsoport vadászó-gyűjtögető életmódot élt, és tekintélyes őskori leletanyagot hagyott maga után. A 15. században erre vezetett azInka Birodalom karavánútja (Camino Inca), az inkák emlékét őrzik az erődített települések, a pucarák maradványai. A spanyol hódítást követően fontos kapocs volt a Río de la Platai Alkirályság és a Perui Alkirályság között. A hittérítőknek köszönhetőek a völgy gyönyörű templomai, amely köré apró települések nőttek. Az argentínai szabadságharc sok ütközete is itt zajlott le.
A Quebrada de Humahuaca 2003. július 2. óta az UNESCO világörökségi helyszíne.
...........................A völgy jelentősebb települései
- Tumbaya: nemzeti műemléknek nyilvánított templomát 1796-ban építették, a földrengések elleni védekezésül vastag falakkal, alacsony, zömök harangtoronnyal, apró ablakokkal.
- Purmamarca: már a spanyolok előtt is lakott hely volt, kecsua eredetű nevének jelentése: a jaguár faluja. Templomát1648-ban építették. Különleges természeti látványosságai a falut körülvevő sárgás, zöldes, lila, barna és fehér színű hegyek.
- Tilcara: Jujuy régészeti fővárosa. Határában található Argentína legnagyobb feltárt inkakori települése és erődítménye, aPucará de Tilcara. Feltárását 1908-ban kezdték meg. A házak és az erődítés egy részét újjáépítették.
- Huacalera: határában kőoszlop jelzi a Baktérítőt. Temploma a 18. században épült.
- Uquía: 1750-ben épült temploma a környék legszebbike, érdekessége a muskétával felfegyverzett angyalokat ábrázoló oltárkép.
- Humahuaca: a völgy névadója 2939 m magasságban fekszik. Már az inkák idejében lakott település volt. Templomát 1641-ben építették.
2010. február 12., péntek
4.nap IRÁNY JUJUY !
Itt pld a székesegyházra ........
....amiről csak a napfényben derült ki, hogy ilyen fura színe van.
Ez a Szt Ferenc templom, beszoritva egy szűk kis utcába. Kb ennyi volt a városnézés, mire visszaértünk már Dóriék is túl voltak a reggelin, és nekiindulhattunk a mai napi útnak.
Saltát elhagyva az út emelkedni kezdett, egyre vadregényesebbé vált a táj, az út a hegyek oldalán kanyargott, valószinű ezért nevezik La Cornisa-nak (párkánynak). Felfelé kapaszkodva a hajtűkanyarokkal tűzdelt terepen, az amúgy is borzasztóan keskeny út mellett jelzőtáblák: ÚTSZŰKÜLET! Ezen már csak nevetni lehetett. Egyébként Fernando nagyon jól vezet, halálos nyugalommal vette az akadályokat, néha egy kis maté-teával felturbóztuk és új erőre kapott.
Egy-két helyen megálltunk, dehát a fotó nem tudja visszaadni azt a csodálatos panorámát amit láttunk. Fantasztikus magasságban voltunk, lenn a mélyben viztároló tavak sora csillogott, mi ebben a buja, szubtrópusi őrserdőben, kristálytiszta levegő, mindenféle madárhangok.
Némelyik fáról nem is lehetett megállapitani hogy micsoda, mert telistele szőtték a különböző élősködő növények, páfrányok, liánok, pálmafélék, mindenféle kúszónövények, és mind a fa testéből élnek.
Ettől a táblától nagyon vidámak lettünk. Itt kezdődik Jujuy (ejtsd: Huhuj) Argentina legészakibb tartománya. A név indián eredetű, jelentését sokféleképpen magyarázzák. Fővárosa San Salvador de Jujuy, egy fennsikon, 1300 méterrel a tengerszint felett fekszik, kissé távolabb tőle magas hegyek veszik körül.
Majd Belgrano tábornok lovasszobrát. Nincs olyan település Argentinában, ahol Belgranóról, és San Martín-ról ne lenne elnevezve utca, tér, középület, és ne lenne legalább egy szobor. Mindketten kiemelkedő katonai és politikai egyéniségei voltak a függetlenség kivívásának. Úgy tartják Belgranó a szív, San Martín az ész embere volt.
Sok értékes, régi szobor van belül, a mennyezetet és a sekrestyét a cuzcói egyházi festőiskola festményei diszitik. Szerencsénk volt, mert egy látogató csoport miatt a rejtett világitásokat is bekapcsolták egy rövid időre.
Legértékesebb ez az 1760-as években nandubay-fából kifaragott szószék. Ilyen gazdag faragású, szobrokkal és domborművekkel diszitett barokk szószék nincs több Argentinában.
A Cabildó (városháza) sem igy nézett ki régen. Emeletes volt, a földszinti és emeleti árkádokat karcsú oszlopok sora tartotta, közepén pedig egy torony díszítette. Pusztulását egy földrengés okozta 1864-ben, azóta ilyen. Látogatni sem lehet, mert a Rendőrség költözött be az épületbe.
Ez egy Szt Ferenc templom, igazán szép képet nem lehet csinálni róla, a mindenhonnan belógó vezetékek miatt.
Itt már kezdődnek a "szines hegyek" Ez a kis település Tumbaya, itt meg sem akartunk állni, de az út mellett egy kis szines forgatagra lettünk figyelmesek, zene szólt, sülthús illat a levegőben, így hát lehúzódtunk az út szélére, hogy körülnézzünk.
Állatokat is hoztak le a hegyekből, gondolom eladásra.
Ez a néni kecsua indián, Fernando vett tőle két kis palackot, amiben nagyon dekorativan le volt rétegezve a 7 szinű hegy őrleménye. Amikor ki akarta fizetni, kiderült, hogy nem ismeri a pénzt, megvárta, mig odajött egy ismerőse és segitett neki.
Ők mintha gaucho-indiánok lennének (nem tudom, van-e ilyen egyáltalán) Egyszál gitárral, énekelve, nagyon jól érezték magukat. Üres hordókat alakitottak át grillsütőnek, azon sütik a különböző finomságokat.
................................
A környékbeli indián falvak lakóinak heti vására az Andok tövében ,egy Tumbaya nevű kis helységben, termékbemutató és vásár, gaucho muzsikával, lacikonyhával. A film inditásához klikk a háromszögre!!!
Távolban a völgy túlsó oldalán lévő hegyek.
Az egész vidékre jellemző a vályogból való építkezés. Kívülről általában be sem vakolják, mert az eső úgyis leveri a meszet, de belül nagyon barátságosak ezek a kis viskók.
Ez a "ház" még csak félig van készen.
Ilyen mennyiségű szőttest még sosem láttunk egyben. Az egész hatalmas tér körben egy nagy pult volt, belül az eladók, kivül a bámészkodók.
Mindig is vágytam eljutni egyszer az életben Machu Pichu-ba , Peruba, az inkák földjére
A főtér sarkán még nyitva volt egy kézműves bolt. Két kedves idős hölgy vezette, kiderült hogy egy családi manufaktúra, mindent saját maguk készítenek, a bolt hátsó részében volt a műhely.Sokkal olcsóbban adtak mindent, mint eddig bárhol.
Dórikám hosszas tépelődés után ezt a poncsót választotta. Az elején egy hegyoldalba vésett indián motivum.
Éhesek és szomjasak vagyunk,csendesen szitál az eső,a hőmérséklet se több 10 foknál,irány egy kisvendéglő az esti szürkületben.
Az eső mellé hideg szél is fúj....ezért irígyelnek otthon?
Egy vevőcsalogató indián fiútól kapunk címet,na megnézzük...
A hely specialitása a lámahúsból készült ételek. Fernando ezt a szép szelet láma-bélszínt kóstolta meg, Feri meg Dóri lámapörköltet, én pedig locrót (ami olyan mint a babgulyás, csak bab helyett kukoricával, és nagyon sűrű. Ja és nincs benne paprika!)
Teli hassal tértünk aludni, az öregeké a franciaágy, a fiatalok meg osztozzanak az emeletes-ágyon.