Ernesto Rafael Guevara de la Serna Che Guevara, vagy egyszerűen Che orvos, politikus, marxista forradalmár, gerillavezér, kubai miniszter. Bár Argentínában látta meg a napvilágot, Fidel Castro 1959-ben "született" kubai állampolgárnak nyilvánította.
Apja, Ernesto Guevara Lynch és anyja, Celia de la Serna öt gyermeke közül a legidősebb volt. Két éves korától kezdve egész életében asztmában szenvedett, emiatt a család Alta Gracia-ba költözött, az ottani szárazabb klíma kedvéért. Szülei nagy súlyt fektettek taníttatására, kezdetben anyja tanította, középiskolai tanulmányait az ország második legnagyobb városában, a közeli Córdoba-ban, a Colegio Nacional Deán Funes-ben folytatta, ahol főképp az irodalom és - betegsége dacára - a sport területén jeleskedett.
Orvosnak készült, 1947-től a Buenos Aires-i egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. Annak ellenére, hogy szülei - elsősorban anyja - anti-perónista aktivisták voltak, ő maga ekkoriban nem mutatott érdeklődést a politika iránt, az egyetemi politikai életben sem vett részt.
.................................
A ház, ahova gyerekkorában azért költöztek a szülei, mert mert Alta Gracia a hegyek alján nagyon jó, tiszta levegőjű kisváros volt. Ma itt van a világon a legtöbb eredeti dokumentummal, relikviával rendelkező Che-Múzeum.
Mellszobra a ház teraszán.
És a hálás utókor. Azt vettük észre, hogy bárki odalépett a zászló mellé, kihúzta magát, és büszkén, méltóságteljesen nézett a kamerába. Az egész épületre jellemző a méltóság és az áhitat.
A szabadság allegóriája.... egy örökmécses.
Iróasztala és kerékpárja...
Képek a falon életéről....
Dóri tanulmányozza a fotókat..
..................................személyi igazolványa
A motoros naplója
1951-ben barátja, Alberto Granado, biokémikus és politikai radikális ösztönzésére egy évet halasztott az egyetemen, hogy megvalósítsák régen eltervezett utazásukat Dél-Amerikán keresztül egy öreg Norton 500-as motorkerékpáron ("La Poderosa"). Guevara ennek történetét Diarios de motocicleta: Notas de viaje por América Latina című naplójában meséli el. Az itt szerzett élmények nagy hatással voltak rá, ekkor körvonalazódott benne az a gondolat, hogy az egész Dél-Amerikára jellemző tömeges szegénységet és kiáltó társadalmi egyenlőtlenségeket csakis fegyveres forradalommal lehet orvosolni. Az is világossá vált számára, hogy Latin-Amerika nem különálló nemzetek összessége, hanem gazdasági és kulturális egységet képez, felszabadítása tehát az egész földrészre kiterjedő stratégiát követel. Visszatért Argentínába, sietve befejezte tanulmányait (dermatológus lett), hogy folytathassa utazásait.
Guatemala
1953-ban Bolívia, Peru, Ecuador, Panama, Costa Rica, Nicaragua, Honduras és El Salvador érintésével az ekkor baloldali vezetés alatt álló Guatemalába érkezett, itt ismerkedett meg Hilda Gadea Ontalia-val, egy perui indián származású marxista közgazdásszal, akit később, 1955. augusztus 18-án feleségül vett, és akitől 1956. február 15-én megszületett első gyermeke, Hildita Beatriz Guevara.
A híres motorral járta körbe Dél-Amerikát
Az ifjú Che szakálltalan fotója
A fürdőszobája...
A forradalmárMexikóvárosban telepedett le, egy kórházban dolgozott. 1955-ben itt ismerkedett meg Raúl és Fidel Castróval, és csatlakozott a Fulgencio Batista kubai diktátor megdöntésére szervezkedő csoporthoz. A csoport tagjaival együtt Jalisco államban, egy ranchon katonai tanfolyamon és kiképzésen vett részt, ahol a gerillaháború elméletét és gyakorlatát sajátította el Alberto Bayo ezredestől, a spanyol polgárháborúban részt vett katonatiszttől. Che kiváló tanítványnak bizonyult, de az éles lőszerrel és robbanóanyaggal folytatott hadijátékok felkeltették a mexikói rendőrség figyelmét, a csoportot letartóztatták, csak 1956 júniusában kerültek újra szabadlábra.
81 társával együtt a Granma (nagymama) nevű jachton Kuba partjainál Los Cayelos környékén, a sziget keleti részén szálltak partra 1956. december 2-án, hogy forradalmi gerillaharcot indítsanak a Sierra Maestra-ban. Kezdetben jelentős veszteségeket szenvedtek, az eredeti létszám 22-re apadt. Che az akciókban eleinte orvosként vett részt, később fokozatosan egyre nagyobb szerepet vállalt a katonai vezetésben, és a kubai forradalom később legendássá vált alakjai közé emelkedett. Harcostársai magabiztos, vakmerő, önmagával és másokkal szemben is könyörtelen parancsnoknak tartották. Ő vezette 1958. december 31-én a gerillaháború egyik legsikeresebb, talán döntő hadműveletét, Santa Clara bevételét. 1959. január 1-jén Batista elmenekült, győzött a forradalom, Che elsőként vonulhatott be diadalmasan Havannába.
Ez a mosolygós portré az egyik legismertebb ábrázolása.
Második házasságából négy gyermeke született, velük van a képen. Az elsőből egy. Nagyon megható volt, amikor a gyermekeihez írt búcsúlevelét, ami az egyik tárlóban van, Dóri szó szerint leforditotta. Úgy kezdődött: "Ha ezt a levelet kézhezkapjátok, az azt jelenti, hogy én már nem vagyok köztetek......"
...............................................................................
Che az ENSZ-benA győzelem utáni első hónapokban a havannai La Cabaña börtön-erőd parancsnokaként sok ember elítélését és kivégzését irányította, ezek között voltak a Batista-hadsereg egyes parancsnokai, a BRAC (Buró de Represión de Actividades Comunistas, "Kommunista Tevékenységet Visszaszorító Hivatal") emberei, a titkosrendőrség tagjai, háborús bűnösök.
1959 májusában elvált feleségétől, hogy törvényesíthesse kapcsolatát Aleida March Torres-szel, akivel még a harcok idején Las Villas tartományban ismerkedett meg.
A világ minden tájáról összegyűjtött Che ábrázolások.
Ezt nem lehetett kihagyni.
Végjáték
1965-ben hirtelen eltűnt a közéletből, Fidel Castro egy általa írt üzenetet olvasott fel nyilvánosan, melyben lemondott minden tisztségéről, sőt, kubai állampolgárságáról is. Titokban Prágába utazott, onnan több afrikai országba: Guineába, Angolába, végül Kongóba. Itt kubai önkéntesekkel együtt Laurent-Désiré Kabila lázadó Simba csapatait segítve próbálkozott a forradalom "exportjával", de tevékenységét teljes kudarc kísérte. Fidelhez írt levelében így fakadt ki: "…nem lehet felszabadítani egy országot, ha az nem hajlandó ezért küzdeni."
Ramón parancsnok szamárháton, Bolívia1966-ban, fél évi titokban tartott Dar es-Salaam-i, prágai és NDK-beli tartózkodás után rövid időre visszatért Kubába, majd útnak indult Bolíviába, mivel megítélése szerint ez az ország rendelkezett az adott pillanatban a legmegfelelőbb feltételekkel a szocialista forradalomra, melyet reményei szerint a gerillaharc révén később az egész dél-amerikai kontinensre ki lehetett volna terjeszteni. Kubai önkéntesekből és helybeli aktivistákból létrehozta a Bolíviai Nemzeti Felszabadítási Hadsereget, de a kongói kudarcból tanulva a parancsnoki posztot magának tartotta fenn. Katonai akciókat kezdeményezett a kelet-bolíviai Andok hegyeinek gerillaharcra alkalmas terepén, de kezdeti apróbb sikerek után egyre nyilvánvalóbb lett, hogy szinte semmilyen támogatást, együttműködést sem sikerül kicsikarnia sem a lakosságtól, sem a helyi politikai mozgalmaktól.
1967. október 8-án Quebrada del Yuro-nál több társával együtt bolíviai rangerek fogságába esett, és másnap La Higuera faluban René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására kivégezték.
Élet a halál után: kultusz…
Che legendává válása szinte halálának pillanatában megkezdődött. Világszerte tüntetéseket tartottak tiltakozásul meggyilkolása ellen. Versek születtek életéről és haláláról olyan költők tollából, mint Pablo Neruda vagy Csoóri Sándor. Jean-Paul Sartre "korunk legteljesebb emberi lényének" nevezte őt. Alberto Korda kubai fényképész híres képének "grafikásított" változata a teáscsészéktől a pólókig szinte minden felületen megtalálható, korunknak talán világszerte legismertebb ikonjai közé tartozik.
Az egyetlen magyar nyelvű beírás az emlékkönyvben a miénk..........................
Fernando a példaképe előtt.......................
A bejárat előtti patkán a kis Che szobra.
Pár éve Fiedel Castro is meglátogatta a múzeumot akkor készült róla ez a fotó.
Ezt sem lehetett kihagyni! (Csak nem maradunk le Fiedel mögött!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése