FÜRDÉS (Klári bejegyzése)

Végre VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍZ! Ebben a kisvárosban minden a folyó körül forog ilyenkor nyáron. Egyáltalán nem úgy kell elképzelni, mint a Dunát. Ez a folyó több kilométer hosszan tele van kisebb nagyobb kiöblösödésekkel, amitől szinte egy tó benyomását kelti. Mi rögtön fejest ugrottunk volna amikor az elsőt megláttuk, de Fernandó csak ment, ment, amig úgy találta, hogy itt talán már nincs annyi ember. Aztán bele a vízbe! Mit mondjak, isteni érzés volt, selymes, lágy, és olyan meleg, mint a Balaton jobb napjaiban, mégis frissitő.Ez a túlsó part. Nagyon hamar mélyül, a part mellett alig pár méteren ér le az ember lába, a túloldalra csak az jut át, aki tud úszni.

A part tele növényekkel, fákkal.



Száradunk.
Matézunk.
Jó, hogy ilyen bő a ruhám, mert öltözőszekrény az nem volt.

Hazafelé láttuk ezt a szép, lángoló felhőt.
Dórikám egy termosz forró vizet hozott az automatából 1 pesóért. (50 Ft) A másfél órás út alatt el is matéztuk.

Útközben arról folyt a diskurzus, hogy üljünk be valahova vacsorázni. Mi rettentően tiltakoztunk Ferivel, mondván, hogy tele a hűtő, majd eszünk hideget. Erre ők, egy nap egyszer meleget kell enni! Legfeljebb veszünk MILANESÉ-t és megsütjük. Mi azt hittük, hogy ez milánói spagetti, de hogy azt miért kell sütni?

Kiderült, hogy ez a rántott hús elnevezése Argentinában. Az üzletekben úgy árulják, hogy a hajszálvékony szelet marhacombot, felsálat, stb. egyszerűen beleforgatják a zsemlemorzsába, tálakra rakják, és szeletenként veszik az emberek.
Hát ahogy Rio Ceballosba értünk, Fernando minden létező üzletbe bement, de már elmúlt 10 óra, és mindenhol elfogyott a Milanese. Kb a nyolcadik ki és beszállás után, már könyörögtünk neki, hogy hagyja a fenébe, egyszer kibírják, ha hideget esznek. Már rég túlmentünk a házukon, mire azt mondja, hogy ULTIMÁTUM, ha itt sem lesz nem keresünk tovább. És mit ad isten, ennél a kisboltnál éppen 6 szelet maradt még.
És a zsákmányszerző vadász önelégült arckifejezése. Aztán Dórinak elmondta olaszul, hogy nem engedheti meg, hogy a blogon az jelenjen meg, hogy Argentinában este 10 után nem lehet az üzletben rántotthúst kapni.

Így néznek ki a szeletek. Ja, és a legfontosabb!!!!!!!!!! Semmi olajbansütés!!!!!!!!!!!!!! A tepsit egy kis olivával bekentük, belefektettük a szeleteket, meglocsoltuk még egy pici olajjal (mivel a marhahús sokkal szárazabb a sertésnél) és be a sütőbe.
5-8 perc egyik oldal, 5 perc a másik, és kész. Nagyon finom lett! Dóri még összerittyentett mellé egy salátát, lekisértük egy üveg borral, és jóccakát!